A mindfulness gyakorlás egyik legnagyobb kihívása

A mindfulness gyakorlás egyik legnagyobb kihívása akkor következik be, amikor gyakoroljuk már egy ideje a tudatos jelenlétet és meditálunk. Ilyenkor már lehetőségünk van arra, hogy tudatosítsuk a szenvedést okozó szokásainkat, például az ismétlődő gondolati mintáinkat, meg tudjuk érezni és pontosan be tudjuk azonosítani, hogy dühösek vagyunk, van kapcsolatunk a légzéssel és a testtel. Ekkor futhatunk bele abba az akadályba, hogy bár tudjuk, hogy ezek bennünk történnek, látjuk és tapasztaljuk a saját szenvedésünket, attól még nem fog semmi megváltozni. Ez a csapda abból a félreértésből fakad, hogy az, aki meditál, passzív, mindent elfogad, nem avatkozunk bele a történésekbe. Az, hogy ülünk és hagyjuk, hogy történjenek körülöttünk a dolgok, nem egyenlő azzal, hogy hagyjuk, hogy történjenek velünk a dolgok. A tudatos jelenlét és a meditáció célja az, hogy aktív szereplőivé váljunk az életünknek, olyan döntéseket hozzunk meg, amelyek csökkentik a stresszünket és szolgálják a jóllétünket és mások jóllétét. A következőkről beszélünk: - Mit jelent a tudatos cselekvés? - Az elfogadás és a bevonódás közötti egyensúly - Mi az oka a meditációban jelenlévő passzivitásunknak? - A határozottság gyakorlata