Rekindling Bonds: A Sibling Reunion at Macska Kávéház

Fluent Fiction - Hungarian: Rekindling Bonds: A Sibling Reunion at Macska Kávéház Find the full episode transcript, vocabulary words, and more:fluentfiction.com/hu/episode/2024-10-28-22-34-02-hu Story Transcript:Hu: A kávézó hangulata melegséget árasztott magából, ahogy a napsugarak bekúsztak a nagy ablakokon át.En: The atmosphere of the kávézó exuded warmth as the sunbeams streamed through the large windows.Hu: Budapest szívében, a Macska Kávéház volt Zoltán, Judit és Eszter régi találkahelye.En: In the heart of Budapest, the Macska Kávéház was the old meeting place for Zoltán, Judit, and Eszter.Hu: Az őszi levelek arany színben pompáztak, ahogy a szél táncra perdítette őket a járdán.En: The autumn leaves shone in golden hues as the wind set them dancing on the sidewalk.Hu: Zoltán kabátja zsebében remegett, de nem a hidegtől.En: Zoltán trembled inside his coat pocket, but not from the cold.Hu: Évek óta nem találkozott testvéreivel.En: He hadn't seen his siblings in years.Hu: Most, ahogy belépett a kávézóba, a múlt árnyai és a jelen lehetőségei egyszerre nehezedtek rá.En: Now, as he stepped into the kávézó, the shadows of the past and the possibilities of the present weighed down on him.Hu: Az asztalhoz lépett, ahol Judit már várt rá. Mosolygott, de a szemeiben fájdalom tükröződött.En: He walked to the table where Judit was already waiting for him. She smiled, but pain reflected in her eyes.Hu: Eszter kicsit késve érkezett, kabátját gyors mozdulattal levetette.En: Eszter arrived a bit late, quickly shedding her coat.Hu: – Sziasztok! – mondta Zoltán próbálva vidámnak tűnni.En: "Hi!" said Zoltán, trying to appear cheerful.Hu: – Szia Zoli! Rég láttunk – válaszolta Judit, kissé hűvösen.En: "Hi Zoli! Long time no see," Judit replied, somewhat coolly.Hu: Eszter csak bólintott, szemei az étlapra szegeződtek.En: Eszter just nodded, her eyes fixed on the menu.Hu: Csend telepedett rájuk, csak a kávézó halk zaja törte meg a feszültséget.En: Silence descended upon them, broken only by the soft noises of the kávézó.Hu: – Emlékeztek, amikor ide jártunk minden hétvégén? – próbálkozott ismét Zoltán, a régi idők emlékével lágyítva a légkört.En: "Do you remember when we used to come here every weekend?" Zoltán tried again, softening the mood with memories of past times.Hu: Judit bólintott, egy halvány mosoly árnyéka jelent meg az arcán. – Sok szép emlékünk van. De... sok minden történt azóta.En: Judit nodded, a faint shadow of a smile appeared on her face. "We have many beautiful memories. But... a lot has happened since then."Hu: Zoltán mélyet sóhajtott. – Tudom, és sajnálom, hogy ennyi ideig távol voltam. Dolgozni akartam, hogy mindannyian büszkék lehessetek rám.En: Zoltán sighed deeply. "I know, and I'm sorry for being away so long. I wanted to work so you all could be proud of me."Hu: Eszter végre felnézett, szemeiben könny csillant. – De közben eltávolodtál tőlünk, Zoli. Nehéz volt nélküled.En: Eszter finally looked up, a hint of tears shining in her eyes. "But in the meantime, you became distant, Zoli. It was hard without you."Hu: A légkör feszültté vált, a múlt sérelmei felszínre törtek. Zoltán érezte, hogy elérkezett a pillanat, hogy minden fájdalmat, bántást őszintén megbeszéljenek.En: The atmosphere grew tense, past grievances surfaced. Zoltán felt it was time to discuss all the pain and hurt honestly.Hu: – Tudom, hogy sok hibát követtem el – mondta Zoltán, hangja megenyhült. – De most itt vagyok, és szeretném, ha újrakezdenénk. Jobban támogatva egymást.En:...