122 - A fasiszta lázálom

A nyugati/nyugatos politikai közbeszédben olyan nekibuzdulással felemlegetett téma, mint az árnyékban bujkáló és alattomosan (fel)támadó fasizmus, nincs még egy. Ha ezt a jelenséget mi is ugyanúgy hajlandóak vagyunk belelátni bárkibe és bármibe, ahogy a veszélyeire figyelmeztetők általában teszik, akkor elmondhatjuk, hogy kulturális értelemben is számtalan esetben és formában bemutatott témáról van szó. Ami azonban a szigorúan politológiai értelemben vett, (reálisan) létező olasz fasizmust, még korlátozottabb értelemben annak felemelkedését és hatalomra kerülését illeti, az azt feldolgozó történelmi filmet vagy sorozatot a magunk részéről igazság szerint nem tudunk megnevezni, legalábbis annak szülőhazáján kívül biztosan nem. De csak mostanáig volt ez a helyzet. A Sky Showtime ugyanis előrukkolt egy Magyarországon is elérhető minisorozattal, amely Antonio Scurati milánói irodalomprofesszor azonos című, egyébként magyarra is lefordított történelmi regénye alapján készült (M, a XX. század gyermeke). Természetesen szinte kiált azért, hogy a podcastunkban is foglalkozzunk vele, és az alkalmat szándékunkban állt időben megragadni. Magát a témát valószínűleg felesleges lenne itt bővebben írásban bemutatni, ezért ettől el is tekintünk.Jó szórakozást kívánunk! A választott kísérőzenéjéért Marines Ita csatornáját illeti a köszönet.A beszélgetésben visszautaltunk olyan sorozatokra és filmekre, melyekkel a podcastban már foglalkoztunk:Clash of Futures / Krieg der Träume (40. adás) – az „ők is ugyanúgy szocialisták, mint mi” (manapság a felvilágosult középutasok által igen kedvelt) érvvel előálló (és ezáltal elhajló) német kommunista aktivista karaktere ebben jelenik meg; mint azt utólag felfedeztük, Németországban a sorozat mellesleg elérhető az Apple TV-nBabylon Berlin (51. adás) – benne az utcán egymásba botló náci és kommunista plakátragasztó, akik a békés egymás mellett élést választjákTrotz alledem! és Thälmann (61. adás) – az áruló „szociálfasizmus” leleplezésére vállalkozó keletnémet filmekA sivatag oroszlánja (99. adás) – fasiszta gyarmati rendcsináló politika a gyakorlatbanAz elmondottakat illő helyesbítenünk ill. kiegészítenünk az alábbiakkal:A rendező angol származású, nem amerikai; a választott kísérőzenékre ez mindenesetre inkább ad kézenfekvő magyarázatotMussolini szeretője, múzsája, patrónusa és tanácsadója, továbbá későbbi életrajzírója pontos nevén Margherita SarfattiAz alacsonyabb beosztásúak erőszakos hatalomátvételére vonatkozó japán kifejezés, amire egy ponton utaltunk, a gekokudzsó Csak hogy a nyelvtannácikra (vagy ebben az esetben inkább nyelvtanfasisztákra?) is tekintettel legyünk: az első világháborús olasz gyalogság rohamosztagosa helyesen ardito, többes számban pedig arditók/arditi, nem pedig „arditik”; a Freikorps kifejezés esetén is indokolt lett volna az eredeti kiejtést használni, amerikai kulturális dominancia ide vagy odaBalbo légügyi miniszter tábornoki minőségében rendeztetett addig soha nem látott méretű alakzatokba hazai gyártmányú repülő csónakokat (nem pedig hidroplánokat, ha ismét szőrszálakat akarunk hasogatni) és indította ezeket látványos tengerentúli PR-utakra; ezután légimarsallá léptették előÉrdekes módon a Mussolinit hideg leereszkedéssel fogadó, de végül azért egy mocskos alkut megkötő gonosz bíboros – leginkább újateista vloggerek kontentjébe kívánkozó – karaktere a sorozatra vonatkozó semmilyen forrásban nincs nevesítve, ellentétben a számos többi megjelenített valóságos történelmi személyiséggel; csak azt tudjuk feltételezni, hogy a Szentszék érzékenysége állhat a döntés hátterébenTalányos fasiszta számtan szerint a Duce egy mindössze 70 ezer fős kontingenstől várta a Görögország feletti gyors győzelmet abbéli meggyőződésében, hogy a védők létszáma úgysem haladja meg a 30 ezret , ami a valós szám tizede volt