Karácsonyi készület – napi apostol és evangélium – Ef 6,10-17; Zsid 13,17-21; Lk 13,10-17; Lk 6,17-23b

Ef 6,10-17 Atyámfiai! Erősödjetek meg az Úrban és az ő  hathatós erejében. Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok  az ördög cselvetéseivel szemben. Mert nem a vér és a test ellen kell  küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ennek a  sötétségnek világkormányzói ellen, a gonoszságnak égi magasságokban levő  szellemei ellen. Ennélfogva vegyétek fel Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a  gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok  tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazsággal, s öltsétek magatokra a  megigazulás vértjét. Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának  hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel  kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség  sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét. Zsid 13,17-21 Atyámfiai!  Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak  rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel  tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk győződve, hogy lelkiismeretünk tiszta,  hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre. Főleg azért kérlek  erre benneteket, hogy mielőbb visszakerüljek hozzátok. A békesség  Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök  szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé  titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus  Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké!  Ámen. Lk 13,10-17 Azon időben Jézus  szombaton az egyik zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit már  tizennyolc éve gyötört a betegség lelke, teljesen meg volt görbedve,  úgyhogy nem is tudott fölegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, odahívta és  így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben  rátette a kezét. Az rögtön fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.  Erre a zsinagóga elöljárója felháborodásában, hogy Jézus szombaton  gyógyított, a néphez fordult: „Hat nap van, amikor dolgozni kell. Ezeken  gyertek gyógyulást keresni, ne szombaton!” De az Úr válaszolt neki:  „Képmutatók! Vajon nem oldjátok-e el mindnyájan szombaton is az  ökrötöket vagy a szamaratokat a jászoltól, hogy megitassátok? De Ábrahám  leányát, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett  feloldani kötelékeitől szombaton, napon?” E szavakra ellenfelei mind  elszégyellték magukat, a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt  véghez. Lk 6,17-23b Abban az időben Jézus megállt  egy sík helyen. Vele volt tanítványainak nagy csoportja és hatalmas  népsokaság egész Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Tirusz és Szidon  tengermellékéről, akik eljöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak  betegségeikből; és akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.  Az egész tömeg igyekezett megérinteni őt, mert erő áradt ki belőle, és  mindenkit meggyógyított. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és így  szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.  Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok  vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek,  amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és  szidalmaznak, és kivetik neveteket, mint gonoszat az Emberfia miatt.  Örüljetek azon a napon és ujjongjatok, mert íme, bőséges a jutalmatok a  mennyben!” Tamás László görögkatolikus papnövendék előadásában